Mit tehetünk?

Szakértői vélemény: (Kovács László, alezredes)
„A közösségi portálokon, minél kevesebb személyes adatunkat szabad megadni, vagy legalábbis mások számára, azaz a szélesebb közösség számára hozzáférhetővé tenni. Ennek több oka is van. Egyrészt adatainkat, számítógépes bűncselekményekre is felhasználhatják, hamis regisztrációkat, azonosítókat kreálnak belőle, a hamis személyik készítésénél is használják többek között a közösségi portálokon lévő hozzáférhető adatokat. A kezdeti időkben a közösségi szájtokat a rendőrség is alkalmazta a bűnözői körök feltérképezésére, nem is annyira az adataik begyűjtésére, hanem a kapcsolati hálójukra fókuszálva, ez ma már nem annyira lehetséges, mert már védekeznek az érintettek, tehát nincsenek fenn ezeken a szájtokon. De véletlen szűrésre ma is használja ezen oldalakat a rendőrség.
A rendőrség nem, de a nemzetbiztonsági szakszolgálatok, bármilyen technikai hordozón közvetített információba belenézhetnek, ha bűncselekmény megalapozott gyanújáról van szó. (e-mail, cellainformációk, stb.) Valójában az ellen, csak úgy tudunk küzdeni, hogy ne használják fel illetéktelenek az adatainkat, hogy minél kevesebbet adunk meg és teszünk közzé.”
A technika vívmányaival, az internet adta lehetőségekkel élni kell, de meg kell tanulni okosan és körültekintően használni őket. Nem az a megoldás, hogy nem regisztrálunk sehol, de meggondoljuk, milyen adatunkat tesszük közzé és kivel osztjuk meg. Ha visszaélés történt, természetesen lehetőség van arra, hogy feljelentést tegyünk, de itt inkább a megelőzésen lenne a hangsúly. Használjuk ki a közösségi lét előnyeit, de vigyázzunk arra, hogy ne essünk az áldozatául. Napjaink új jelensége az, hogy már nem csak a személyes adatainkat (telefonszám, e-mail cím stb.) adjuk meg, hanem életünk minden apró részletét megosztjuk a közösségi weboldalakon. A lassan több százmillió fős felhasználó tábor, olykor nem is sejti, hogy immáron a magánszférájába léphet bárki könnyedén. A közösségi alkalmazások térnyerésével, az adatgyűjtésre irányuló támadások egyre sikeresebbek. Főleg a 25 év alatti korosztály, az, amely szinte nem is foglalkozik azzal, hogy milyen adatokat oszt meg, és milyen digitális lenyomatot hagy maga után. Pedig, ez olyan, mint egy „digitális tetoválás”, ami sokszor szégyenkezésre ad okot, sokkal rosszabb esetben pedig, a személyes és az anyagi biztonságunkat is veszélyeztetjük. Korosztálytól függetlenül figyeljünk arra a magánjellegű információhalmazra, amelyet a keresőgépekkel könnyen megtalálhat a jelenlegi vagy jövőbeni munkaadónk, vagy bármely barátunk vagy ismerősünk, illetve bárki, aki visszaélhet az adatokkal, rossz és sértő célokra használja őket. A leendő munkaadónk, családtagok, de egyes esetekben vadidegenek is néhány kattintással böngészhetnek a nyaraláson készült fürdőruhás fotók között, vagy olyan dolgokat olvashatnak, melyek esetleg rossz fényt vetnek ránk. És ezt nehéz, vagy szinte lehetetlen helyrehozni. A legmegszerkesztetebb önéletrajzot is tönkreteszi, ha a neten a pályázóval kapcsolatban fellelhető információ (Facebook profil, blogbejegyzés, fórumhozzászólás) nem áll összhangban azzal, amit az illető az önéletrajzában állít saját magáról. Döbbenetes, hogy a legtöbben mennyire nincsenek tudatában, annak, hogy minden netes akciójuk nyomot hagyhat és hagy is. Az éjszakai mulatozásokról felrakott képeket látva nyilván felmerül az emberben néhány további kérdés, és nyilvánvaló, hogy minden toborzó a legjobb jelölteket szeretné megszerezni az ügyfelei számára, és ha ilyen dolgokat látnak nem biztos, hogy minket választanak. Rendszeresen cikkeznek arról, hogy valaki egy közösségi oldalon tett pimasz megjegyzése, vagy publikus, illetlen képei miatt elvesztette a munkáját, vagy azért mert táppénz ideje alatt a facebookon barangolt, vagy mert a saját cégéről negatív kifejezéseket rakott közzé. Igaz, hogy ilyen jellegű elbocsátásokra, főleg az Amerikai Egyesült Államokban és nyugat Európában volt sok példa, de lassan ez már hazánkat is érinteni fogja. A közösségi szájtok nagyszerűek, hasznosak, sok az előnyük, de tisztában kel lennünk a hátrányaikkal is, de az embereknek is tudomásul kell venniük azt, hogy amit közzé tesznek, annak hosszú távon is hatása van.

A Nagy Testvér!

Ha az internetről és „elhagyott nyomainkról” beszélünk, mindenképpen szólni kell a Google-ről, mivel az általuk kezelt és tárolt adatmennyiség hatalmas méreteket öltött. Azt ma már minden felhasználó tudja, hogy a kereséseit a cég eltárolja és elemzi is. Ez egy megszokott üzleti modell a részükről, a cég egyik legfontosabb üzleti stratégiája, hiszen az eltárolt adatok segítségével és rendszerezésével hoznak létre olyan pluszszolgáltatásokat, mint például a népszerű keresések megjelenítése és ajánlása, vagy a rosszul begépelt keresőszó automatikus kijavítása, de a felbukkanó reklámajánlatok is ehhez köthetőek. Minden egyes keresésünk bekerül az adatbázisba! Az elemzést és a rendszerezést egy szoftver végzi. Ha azt gondoljuk, hogy mindez anonim módon történik, akkor sajnos tévedünk. A Google az adatokat IP címekkel és sütikkel tárolja és analizálja (az IP címből kiderül a földrajzi elhelyezkedés és a szolgáltató is, a sütikből pedig a netezési szokások az útvonal, a böngésző stb.) Tehát a kereséseinkből következtetni lehet az ízlésvilágunkra, a kedvenc szabadidős tevékenységeinkre, akár a vallási nézeteinkre is. Vagyis számos olyan dologra, ami szorosan a privát szféránkhoz tartozik. És nem biztos, hogy tudatosan szívesen megosztanánk ezen információkat idegenekkel. A Google-nek van saját levelezőrendszere is, a Gmail, a rajtuk keresztül küldött és kapott valamennyi levél a Gmail-Relay elnevezésű szoftveres szűrőn megy keresztül, ezért történik meg az, hogy a levelezésünk témájához kapcsolódó hirdetéseket látunk a böngészőben. Így elég valószínű, hogy a leveleket is elemzik, sőt a levelezési szokásokat is, mondjuk ezt a szolgáltatás javításának és kényelmesebbé tételének érdekében teszik. A Google Talk szolgáltatás, megjegyzi, hogy milyen gyakran használjuk, ha rajta keresztül küldünk fájlokat, azokat is rögzíti, és megvizsgálja ezeket, ez a gmail csatolmányok esetében is így van. A Google Chorme telepítése közben több adatot is begyűjt, a gépünkről, a cég szerint csak statisztikai céllal. A Google Maps and Earth, amely „street view” fotókat is készít, számos országban a hatóságok az engedély nélkül készített építményeket is ennek segítségével térképezik fel. Mi pedig a műhold segítségével feltérképezhetjük a legkedvesebb ismerőseink kertjét is. A Maps esetében, pedig a honnan és hová akarunk eljutni, információkat gyűjtik, illetve ennek a tevékenységnek a gyakoriságát. A Google Apps, a Docs és a Calendar tárolja az összes felrakott információt, ezt is csak a szolgáltatás minőségének a javítása céljából. A legrémítőbb a Google Buzz (nálunk magyarosítva Zümm) és Wave indulása volt, a gmail ismerőseinket kapcsolja össze és listázza, illetve értesíti, mindezt automatikusan tette. Az emberek többsége nem mindenkivel akarja megosztani azt, hogy a másikkal milyen témában és kikkel levelezik. Vagyis azonnal láthatóvá vált a felhasználói aktivitás és a kapcsolati háló is. Ez azóta változott, a kezdeti nehézségeket kiküszöbölték, most már beállíthatjuk, hogy kikkel szeretnénk kapcsolatban lenni, de nagy az átjárhatóság, mert akikkel igen, azok rögtön láthatják, a Youtube csatornánkat a Picasa web albumunk publikus részét is. A Google Reader és a Feeburner az előbbi az általunk előfizetett feedekről küld jelentést a Google-nek az utóbbi pedig részletes adatokat kínál a weboldal üzemeltetőknek a RSS előfizetőkről azok olvasási szokásairól, így hozzájárulnak a célzottabb tartalom kialakításához. A Google Analytics pedig célzottan gyűjti az adatokat ezért fejlesztették ki, az interneten található oldalak közül rengeteg használja. Irányt mutat, hogy merre fejlesszük a honlapunkat, keresőoptimalizáláshoz segít megkeresni a megfelelő kulcsszavakat. Mindenképpen hasznos alkalmazás.
Eric Schmidt a keresőcég vezérigazgatója (akit idén majd Larry Page vált fel, de tanácsadóként majd tovább marad a cégnél) szerint eljön az a nap is, amikor a fiataloknak nevet kell változtatni ahhoz, hogy ha meg akarnak szabadulni az interneten hagyott nyomaiktól és botlásaiktól, sikerüljön is nekik. Úgy fogalmazott, hogy a mai generáció nem érti meg, hogy milyen veszélyekkel és következményekkel jár, ha ilyen sok személyes adat és információ érhető el róluk a weben.
„Nem hiszem, hogy a társadalom megérti, hogy mi történik, amikor minden adat elérhető, tudható, és minden adatot, folyamatosan mindenki rögzít. Úgy értem a társadalom szintjén komolyan el kell gondolkodnunk ennek a lehetséges következményeiről.” A vezérigazgató hangsúlyozta, hogy ennek ellenére a Google minden valószínűséggel az eddiginél is több információt fog tárolni a felhasználóiról. „Jelen pillanatban körülbelül meg tudjuk mondani, hogy kik ők, hogy mi érdekli őket és kik a barátaik.”



Az internetezők több, mint nyolcvan százaléka a Google-t használja, elképesztő mennyiségű adatot halmoz fel és elemez a Google a felhasználókról, állításuk szerint olyan céllal, hogy évről évre jobb, kényelmesebb szolgáltatásokat tudjanak nekünk nyújtani. Ha ez valóban így van, akkor is elgondolkodtató a cég adatgyűjtő tevékenysége, szinte mindent tudnak rólunk!

Transzparencia az életünkben!

"Beírtak engem mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.
Porzó-szagú, sötét hivatalokban
énrólam is szól egy agg-szürke lap.
Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,
hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.
Nem az enyém már a kezem, a lábam,
és a fejem, az is csak egy adat.
Jobb volna élni messze sivatagban,
vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt,
mivel beírtak mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.” (Kosztolányi Dezső)

1. Digitális nyomaink és a digitális árnyékunk

Mindig is hagytunk nyomokat a világban magunk után, azelőtt is, hogy az internet megjelent volna az emberiség életében. Valójában alapvető emberi igényünk, hogy megmutassuk magunkat, a képességeinket, a vélt vagy valós tehetségünket, és mindemellett „maradandót” alkossunk. Az internet világa minden egyes ember számára nyitott kapu, bárki beléphet rajta és szert tehet tizenöt perc hírnévre. Számos veszélyt is hordoz ez magában, mert a digitális lábnyomok sokkal sűrűbbek, tartósabbak, könnyebben követhetőek és összegyűjthetőek. Előfordulhat, hogy már megbántuk az akkori fellángolásainkat, azt amit magunkról az egész világ elé tártunk, de sajnos a „nyomok” nem tűnnek el, és nekünk újra és újra szembesülni kell velük és az esetleges következményeikkel. Természetesen nem csak szándékosan és célzatosan hagyunk magunk után különböző „emlékeket”. Rengeteg világos és egyértelmű nyomot hagyunk magunk után, úgy is, hogy arról lehet, hogy nem is tudunk, vagy eszünkbe sem jut. „Manapság jóformán mindannak, amit teszünk, marad digitális lenyomata valamilyen adatbázisban. E-mailjeinket megőrzik a szolgáltatók naplófájljai, telefonbeszélgetéseink pontos időponttal ellátott adatai ott nyugszanak a telefontársaságunk hatalmas merevlemezein. Hogy hol, mikor, mit vásároltunk, milyen az ízlésünk és fizetőképességünk, kategóriákba rendezve megtalálható a hitelkártyakibocsátóknál. Weboldalaink, MySpace és Facebook profiljaink és blogjaink tartalmát számos szolgáltató tárolja és listázza. Pillanatnyi tartózkodási helyünk elérhető a mobiltársaságunknál. Arcunkat és öltözködésünket a bevásárlóközpontoktól az utcasarkokig számtalan helyre felszerelt biztonsági kamerák rögzítik. Ha nem is akarunk gyakran rágondolni, az az igazság, hogy ezekből a gomba módra szaporodó adatbázisokból a legapróbb részletekig rekonstruálható az egész életünk.”

A Facebook veszélyei!

Amit megtehetsz, és amire figyelned kell!


1. A facebook a hírekben találkozni lehet a biztonsági programok gyártóival is, www.facebook.com/biztonsag itt az esetleges átverésekről és a veszélyekről is lehet értesülni.
2. Az adatvédelmi beállításokat át kell tanulmányozni, csak kizárólag a megbízható barátoknak szabad engedélyezni a teljes adatlaphoz való hozzáférést, minimalizálni kell a nyilvános profilon közzétett adatokat. A Facebookon külön-külön be lehet állítani, hogy egyes felületek kinek a számára válhatnak láthatóvá. (pl. fényképek, üzenőfal, stb) Ehhez listákra kell szervezni az ismerősöket, de a létrehozott listát senki más nem láthatja rajtunk kívül. Megéri a fáradtságot az adatvédelmi beállítások pontos átnézése, és használata így sok későbbi kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat.
3. A Facebook oldalán kapott továbbított linkekkel szemben, többnyire inkább legyünk bizalmatlanok és ne nyissuk meg őket.
4. Természetesen ismeretlenek és különböző fantázia név mögé rejtőző idegenek jelölését ne fogaduk el.
5. A különböző csoportokhoz való csatlakozást is meg kell gondolni, hiszen így egy pillanat alatt több száz esetlegesen több ezer ember számára is elérhetővé válnak az adataink, ezt pedig nem biztos, hogy szeretnénk. Továbbá a csoport üzemeltetője, bármikor megváltoztathatja a csoport nevét, így lehet, hogy időközben egy olyan ügy rajongójává váltunk, amit nem is biztos, hogy felvállalnánk.
6. Igaz, hogy a profilunkat bármikor lehet törölni, de az ott látott adatok bárki számára letölthetőek voltak, persze a fényképek is. Így hiába szűntetjük meg a fiókunkat, attól még sajnos az adataink fenn maradhatnak a weben.
7. Azt is meg kell gondolnunk, hogy mit lájkolunk. Mivel ha egy –egy oldalt kedvelünk, az, az adott cég saját oldalán is megjelenthet, úgymond kikerül a Facebookról, és ez sem mindig a felhasználó érdekeit szolgálja.
8. Mindig gondoljuk meg, hogy milyen alkalmazást telepítünk a Facebookon!
9. Nyereményjáték vagy adathalászat? Nem olyan régen kezdtek el terjedni a különböző nyereményjátékok. „Nyerj 5 csillagos wellnesshétvégét!”, „Nyerj mobiltelefont!” Nem árt azonban figyelnünk arra, hogy az ilyesmi hatására mire klikkelünk rá. Sokszor ugyanis olyan adatok felhasználására kérnek engedélyt a játék fejében, amiket valószínűleg nem szeretnénk reklámcélokra megosztani: például hogy az e-mail fiókunkba is küldhessenek üzenetet. Tehát a legegyszerűbb megoldás ilyen afférok ellen, ha az engedélyezés előtt elolvassuk, mit is kérnek tőlünk.
10. Kellemetlen körlevél. A körlevelek nagy része álhír, megtévesztés, hamis riasztás. A felismerés, egyszerű. Elsősorban arról láthatjuk miről is van szó, hogy felszólít, küldjük tovább minél több embernek. Mert így segíthetünk egy rákos kisgyereken, vagy figyelmeztethetjük az ismerőseinket egy új vírusra. A legtöbb lánclevél persze nem okoz egyéb gondot, mint bosszúságot a címzetteknek. Teljesen kiirtani őket sajnos nem lehet, de annyit mindenképpen megtehetünk, hogy nem továbbítjuk őket.

Érdekességek!