A dolgozat célja, a feltérképezése annak, hogy mekkora is napjainkban a digitális lábnyomunk. Mivel a digitális lét szerves része a mindennapjainknak, az internet és a digitális eszközök térhódításával pedig egyre nagyobb szeletet ragad ki az életünkből, fontos, hogy tudjuk azt, hogy milyen veszélyekkel és hátrányokkal jár, ha nem vagyunk elég körültekintőek.
2011. május 18., szerda
Mit tehetünk?
Szakértői vélemény: (Kovács László, alezredes)
„A közösségi portálokon, minél kevesebb személyes adatunkat szabad megadni, vagy legalábbis mások számára, azaz a szélesebb közösség számára hozzáférhetővé tenni. Ennek több oka is van. Egyrészt adatainkat, számítógépes bűncselekményekre is felhasználhatják, hamis regisztrációkat, azonosítókat kreálnak belőle, a hamis személyik készítésénél is használják többek között a közösségi portálokon lévő hozzáférhető adatokat. A kezdeti időkben a közösségi szájtokat a rendőrség is alkalmazta a bűnözői körök feltérképezésére, nem is annyira az adataik begyűjtésére, hanem a kapcsolati hálójukra fókuszálva, ez ma már nem annyira lehetséges, mert már védekeznek az érintettek, tehát nincsenek fenn ezeken a szájtokon. De véletlen szűrésre ma is használja ezen oldalakat a rendőrség.
A rendőrség nem, de a nemzetbiztonsági szakszolgálatok, bármilyen technikai hordozón közvetített információba belenézhetnek, ha bűncselekmény megalapozott gyanújáról van szó. (e-mail, cellainformációk, stb.) Valójában az ellen, csak úgy tudunk küzdeni, hogy ne használják fel illetéktelenek az adatainkat, hogy minél kevesebbet adunk meg és teszünk közzé.”
A technika vívmányaival, az internet adta lehetőségekkel élni kell, de meg kell tanulni okosan és körültekintően használni őket. Nem az a megoldás, hogy nem regisztrálunk sehol, de meggondoljuk, milyen adatunkat tesszük közzé és kivel osztjuk meg. Ha visszaélés történt, természetesen lehetőség van arra, hogy feljelentést tegyünk, de itt inkább a megelőzésen lenne a hangsúly. Használjuk ki a közösségi lét előnyeit, de vigyázzunk arra, hogy ne essünk az áldozatául. Napjaink új jelensége az, hogy már nem csak a személyes adatainkat (telefonszám, e-mail cím stb.) adjuk meg, hanem életünk minden apró részletét megosztjuk a közösségi weboldalakon. A lassan több százmillió fős felhasználó tábor, olykor nem is sejti, hogy immáron a magánszférájába léphet bárki könnyedén. A közösségi alkalmazások térnyerésével, az adatgyűjtésre irányuló támadások egyre sikeresebbek. Főleg a 25 év alatti korosztály, az, amely szinte nem is foglalkozik azzal, hogy milyen adatokat oszt meg, és milyen digitális lenyomatot hagy maga után. Pedig, ez olyan, mint egy „digitális tetoválás”, ami sokszor szégyenkezésre ad okot, sokkal rosszabb esetben pedig, a személyes és az anyagi biztonságunkat is veszélyeztetjük. Korosztálytól függetlenül figyeljünk arra a magánjellegű információhalmazra, amelyet a keresőgépekkel könnyen megtalálhat a jelenlegi vagy jövőbeni munkaadónk, vagy bármely barátunk vagy ismerősünk, illetve bárki, aki visszaélhet az adatokkal, rossz és sértő célokra használja őket. A leendő munkaadónk, családtagok, de egyes esetekben vadidegenek is néhány kattintással böngészhetnek a nyaraláson készült fürdőruhás fotók között, vagy olyan dolgokat olvashatnak, melyek esetleg rossz fényt vetnek ránk. És ezt nehéz, vagy szinte lehetetlen helyrehozni. A legmegszerkesztetebb önéletrajzot is tönkreteszi, ha a neten a pályázóval kapcsolatban fellelhető információ (Facebook profil, blogbejegyzés, fórumhozzászólás) nem áll összhangban azzal, amit az illető az önéletrajzában állít saját magáról. Döbbenetes, hogy a legtöbben mennyire nincsenek tudatában, annak, hogy minden netes akciójuk nyomot hagyhat és hagy is. Az éjszakai mulatozásokról felrakott képeket látva nyilván felmerül az emberben néhány további kérdés, és nyilvánvaló, hogy minden toborzó a legjobb jelölteket szeretné megszerezni az ügyfelei számára, és ha ilyen dolgokat látnak nem biztos, hogy minket választanak. Rendszeresen cikkeznek arról, hogy valaki egy közösségi oldalon tett pimasz megjegyzése, vagy publikus, illetlen képei miatt elvesztette a munkáját, vagy azért mert táppénz ideje alatt a facebookon barangolt, vagy mert a saját cégéről negatív kifejezéseket rakott közzé. Igaz, hogy ilyen jellegű elbocsátásokra, főleg az Amerikai Egyesült Államokban és nyugat Európában volt sok példa, de lassan ez már hazánkat is érinteni fogja. A közösségi szájtok nagyszerűek, hasznosak, sok az előnyük, de tisztában kel lennünk a hátrányaikkal is, de az embereknek is tudomásul kell venniük azt, hogy amit közzé tesznek, annak hosszú távon is hatása van.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése